A berlini olimpiát követően a II. világháború pusztítást hozó eseményei miatt elmaradtak az 1940. és az 1944. évre esedékes XII. és XIII. játékok. Ennek egyik kárvallottja lehetett a ceglédi birkózó legenda is, aki 1941-42-43-ban felnőtt magyar bajnok volt, de kirobbanó tehetségét nem tudta a soros olimpiákon kamatoztatni, holott már 1940-ben válogatott kerettag volt. A folytatásra 1948-ig kellett várni, ahol érintettek voltak a ceglédiek is. Az újjáépítés időszakának első várva várt eseménye Londonban került megrendezésre. Ezen Csordás György és Szondy István jelentette Cegléd érintettségét.
Mindketten a ceglédi úszósport ifjú tehetségeiként nőttek társaik fölé. Várnai László edző szakmai kvalitása nyomán. Szondy 1941-ben országos ifjúsági bajnok volt 100 méteres mellúszásban, Csordás pedig a felnőttek között volt dobogós 1947-ben – ceglédi színekben. Még ebben az évben a CVSE öttusa (!) szakosztálya tagjaiként a válogatott kerettagságig jutottak, majd nem sokkal később az olimpiai keret tagjaiként készültek Londonba az olimpiára. Mindkét ceglédi fiú hadapród iskolában tanult tovább , de a háborús események viszontagságai miatt visszatértek Ceglédre és a Kossuth gimnáziumban fejezték be középiskolai tanulmányaikat.
Csordás György (1928-2000) Londonban, már az UTE (később az FTC) versenyzőjeként a 400 és az 1500 méteres gyorsúszásban rajtolt és tagja volt a 4x200 méteres gyorsváltónak is. Pontokat érő helyezést a hosszabb távon ért el, a negyedik lett. A versenybírók majdnem elszámolták az előfutamokban Csordás fordulóit és plusz e4gy hosszt akartak vele még úszatni (…). A 400 méteres gyorsúszásban is tovább jutott az előfutamából, de a váltóra tekintettel, visszalépett.
Szondy István (1925-2017) már a Budapesti Épületszerelő SK versenyzőjeként és az öttusa csapat tagjaként debütált az olimpián. Az összetett egyéni versenyben a 18. helyen végzett, csapatban kizárások miatt helyezés nélkül végeztek a magyarok. Az öttusát a kezdetben katonasportolók képviselhették a játékokon, később ezt a szabályt megváltoztatták. Négy év múlva Szondy István csapatban arany, egyéniben bronzérmet szerzett Helsinkiben.
A XIV. Berlini Olimpiai Játékok előzményeiként néhány egyéb érdekesség Ceglédet illetően. A magyar öttusa válogatott szövetségi kapitánya a felkészülés során az a Jós Miklós (1906-1990) volt, aki később Cegléden telepedett le és alapította meg a városban a vívósportot. Jóst, mint hívatásos katonatiszt foglalkozású sporttisztet az olimpia előtt „listázták”, nem maradhatott a válogatott élén. Jelen volt viszont a „Modern pentatlon” című könyve, mely a szellemi olimpiai versenyek kategóriájában, az irodalmi kategóriában dicséretben részesült. Ez volt az utolsó alkalom, hogy 14 kategóriában a művészeti versenyek még szerepeltek a programban.
Másik érdekessége volt a felkészülés folyamatának, hogy Gál József miután hat év után, 1948-ban hazatért oroszországi katonai fogságából, bekapcsolódott a birkózó életbe. Szerencséjére a fogsága során a sport révén „kegyeltté” vált, folyamatosan edzésben maradhatott és idehaza olyan gyorsan formába lendült, hogy a válogatott keret ceglédi tagjainak unszolására a szövetség méltányolásával megmérkőzhetett a londoni olimpiai csapatba jelölttel Ferencz Károllyal, akit biztosan győzött le Gál József. Ennek ellenére a magyar szakvezetés nem változtatott már az utazó csapaton.
Vigasztalásul és bizonyításul kivételes képességeit, Gál József két év múlva, - 32 éves korában - megnyerte Magyarország első világbajnoki címét Stockholmban.
