A II. Világháború utáni időszak az ország újjáépítése fellendülést hozott a magyar sportban is. A Londoni olimpia bíztató sikerei után, 1952-ben történelmi csúcsra jutottak a magyar sport kiválóságai. Tizenhat aranyéremmel (!) minden idők legtöbb bajnoki címét vívták ki Helsinkiben.
A ceglédieket öt sportoló képviselte a finn fővárosban. A négy évvel korábban bemutatkozó Szondy István és Csordás György mellett az első aranykorát élő ceglédi birkózó sport reprezentánsai, Gál József, Kenéz Béla és Soltész László is rajtolhattak az olimpián. Szereplésüket Szondy István által olimpiai bajnoki cím kivívása fémjelezte, és ezúttal is voltak érdekességek, sőt csalódások is.
Szondy István (1925-2017): Már az előző olimpián bemutatkozott a nemzetközi mezőnyben. Helsinkiben kellő tudás- és tapasztalat birtokában rajtoltak a modern öttusa, akkor még ötnapos versenyén. A magyar csapat éremre volt esélyes, de elméletileg a rendkívül erős svéd csapat legyőzése a papírforma szerint is, szinte lehetetlennek tűnt. A magyar csapat azonban remekül szerepelt, olimpiai bajnok lett a svédek előtt, Szondy István pedig az egyéniben is felállhatott a dobogóra, a harmadik helyezést ért el.. Ezzel a nagy sikerrel megalapozták a magyar öttusa sport későbbi évtizedekben elért sikereit. Bajnokunk ma már méltón viseli „Cegléd díszpolgára” címet.
Csordás György (1928–2000) a magyar úszósport feltörekvő nemzedékének klasszisává vált az ötvenes években. 1954-ben ért el sportpályafutása csúcsára. Ekkor a 400 és 1500 méteres gyorsúszás egyéni számban lett Európa-bajnok, ezen felül tagja volt az ugyancsak első helyen végzett 4x200 méteres gyorsváltónak. Négy évvel korábban Londonban ifjú titánként már bemutatkozott az olimpián és negyedik helyezést ért el, Helsinkiben nem jött ki neki a formaidőzítés. Sem 400, sem 1500 m méteren nem jutott a döntőbe, a 4x200 méteren viszont az ötödik helyen végzett a magyar váltó. A ceglédi születésű örökös magyar bajnokot évek során, az 1500 méteren elért Európa-csúcsai és nyolc főiskolai világbajnoki címe vigasztalhatta.
A ceglédi birkózók egyre többet hallattak magukról ebben az időszakban. Gál József 1950-ben kivívott világbajnoki címe „felturbózta” a ceglédi sportbarátokat. Nem volt meglepetés, amikor a Helsinki olimpiára három vasutas birkózót delegált a szövetség. Ennek körülményei azonban érdekesen alakultak, aminek nyomán elmaradtak a helyezést vizionáló remények.
Gál József Cegléden született (1918-2003). Tehetsége 2-3 olimpiára „termett”, melyet alapjaiban világháború eseményei két alkalommal is meghiúsítottak. 1940-ben elmaradtak a játékok, 1948-ban pedig, amint azt előzőekben már megírtuk, hiába verte meg a kijelölt magyar utazót, Gált itthon hagyták. A CVSE birkózójának maradt az 1952-es Helsinki játékok versenye, ami ezúttal sem hozott számára szerencsét. Még idehaza a tatai edzőtáborban Gál József kulcscsont törést szenvedett és helyére a kötöttfogásban, a 67 kg-os, könnyűsúlyú súlycsoportban Tarr Gyulát nevezték. Gál az olimpiáig teljesen felépült és ekkor már nem akartak változtatni a kijelölt csapaton. Ezzel szemben „vigaszul” a szabadfogású versenyekre benevezték, ahol azonban két győzelemmel, egy vereséggel öt hibapontot gyűjtött össze és kiesett. A két fogásnem között lényeges, szabályok közötti különbség van, nem is volt várható ennél több a ceglédi világbajnoktól. Gál József „Cegléd díszpolgára” és róla nevezték el a Városi Sportcsarnokot.
Kenéz Béla (1922 – 1994) a CVSE versenyzője lepkesúlyban lépett szőnyegre Helsinkiben, a kötöttfogásúak viadalán. Az ő szereplését sem kísérte szerencse. A sorsolása sem volt könnyű, bár az első mérkőzését megnyerte a török Aktas ellen, utána kikapott a jugoszláv Vukovtól tussal. Az orosz Gurevicstől történő pontozásos veresége a kiesést jelentette számára. Vigaszul egy évvel később a Nápolyban rendezett világbajnokságon Kenéz Béla a hatodik helyezést érte el.
Soltész László (1924-1990) a nehézsúlyban ért el számottevő sikereket. 1949-ben főiskolai világbajnok volt, majd 1952-ben szép reményekkel utazott Helsinkibe. Az olimpia idején Soltész László a Bp. honvéd SE színeiben versenyzett. Kenéz Bélához hasonlóan mindkét fogásnemben ért el magyar bajnoki címeket. A kötöttfogású válogatott tagjaként utazott Finnországba. Sajnos azonban útközben sárgaságba esett és a birkózó szőnyeg helyett a kórházban töltötte az olimpiai „küldetését”.
Az öt tősgyökeres ceglédi olimpiai részvétele nagy lökést adott a város sportjának fejlődéséhez. Tovább nőt a rendszeres sportolásban résztvevők száma, ami szép reményekre jogosította fel az olimpiai eszme híveinek széles táborát.
