A sikeres helsinki olimpia után 1956 nem a sport révén íródott be a magyar történelembe. A soros Melbourne-i játékok magyar résztvevőit a bizonytalanság és a félelem hatotta át. Közöttük volt két ceglédi sportoló, Szondy István, aki négy évvel korábban arany- és bronzéremmel tért haza Helsinkiből és Csordás György a két évvel azelőtti gyorsúszó Európa-bajnok.
Ők ketten már a harmadik olimpiájukra készültek, nem a legjobb előjelekkel. Szondy István futó-állóképessége fogytán nem öttusában, hanem lovaglásban vívta ki a csapatba kerülést. A lovas versenyeket pedig a lovak bevitelének hathónapos karanténja miatt, a MOB döntése alapján Stockholmban rendezték meg. Ez sem hozott szerencsét Szondy Istvánnak (1925 - ). „Higany” nevű lova megmakacsolta magát és az ötödik akadályt semmiképpen nem tudta, vagy akarta (?) leküzdeni, emiatt kizárták a versenyből.. Ezzel ért véget az olimpiai bajnok versenyzői időszaka és magyar sportkarrierje, miután 1956-ban a forradalom napjaiban Bécsben tartózkodott feleségével, ahonnan a zűrös események következtében azt a döntést hozták, kint maradnak és Németországban telepednek le.
Csordás Györgynek (1928-2000) sem hozott szerencsét a Melbourne-i olimpia. A játékok előtt Torinóban két Európa-bajnoki címet ért el (+ a váltóban is aranyérem), ami szebb reményekre jogosította őt és a szakvezetést. Sajnos azonban sem 400, sem 1500 méteres gyorsúszásban nem jutott be a döntőbe. Összességében nem volt szerencséje az olimpiákkal.
1960-ban Róma hívta vetélkedésre a világ legjobbjait. Két ceglédi születésű és itteni egyesület sportolója érezhette át első olimpiájának élményeit.
Reznák János (1930 – 1988) a CVSE birkózója volt és jó esetben Róma már a harmadik olimpiája lehetett volna, ha az előző két eseményen sérülése nem gátolja meg ebben. A szabadfogásúak mezőnyében, noha négy mérkőzésen is veretlen maradt (2-2 győzelem és döntetlen), az V. helyen végzett a nehézsúlyban.
A Római Olimpiai Játékokon az 1952-es aranyérmek után egy megfiatalított magyar tornász válogatott vett részt. A magyar csapat tagja volt a ceglédi születésű Füle Judit (1941 - 2018) is, aki a Ceglédi Építők SK versenyzője volt egész pályafutása során, edzője pedig Kürti Béla, aki a csúcsokra repítette felfedezettjét. A női tornász válogatott tagjaként az egyéni összetett versenyben a legjobb helyezést érte el a magyarok közül. A 19 éves mesterfokú bajnok, ceglédi lány az egyéni összetett versenyben a legjobb volt a magyar nők közül (19.). A vidékieket „megillető” alábecsülés ellenére Füle Judit 1959-1962 között az olimpián kívül is minden Európa-bajnokságon és világbajnokságon a legjobb magyar női tornásznő volt, ami remek teljesítmény. A végén belefáradt a szövetség méltatlan hozzáállásában és fiatalon visszavonult a versenyzéstől.
Négy évvel később, 1964-ben a Tokiói Olimpián két ceglédi születésű sportoló Reznák János (1930 – 1988), Ecser Károly (1931-2005) és egy pilisi fiatalember Csernai Tibor (1938-2012) ízlelhette meg az olimpiai mozgalom varázslatos atmoszféráját.
Csernai Tibor 1956-58. között volt a CVSE labdarugó csapatának játékosa. Hamar feltűnt ritka adottsága és tehetsége. Sorba álltak a „kérők” az NB II-es ceglédi klub ajtajában. A BVSC, az Ózd és a Tatabánya volt a karrierje egyes állomásainak helye, ahol őrületbe hajtotta az akkor szebb napokat megélt teltházas néző teret. 1964-ben tagja volt a Tokióban olimpiai bajnoki címet kivívó magyar csapatnak. Bátyja válogatott labdarúgó volt, majd később a Bayer München edzője. Az olimpiai bajnok csapat gólerős csatára hat góllal járult hozzá a ragyogó sikerhez.
A másik Tokiói kedvencünk Ecser Károly (1931-2005) súlyemelő volt. Az Ecser família 1940-50. között aktív szerepet töltött be a ceglédi úszó- és vízilabda sport megerősítésében. Ecser Károlyt azonban a megélhetése a fővárosba szólította, ezáltal csak később 23 éves korában (!) választott, adottságainak megfelelően sportágat. A súlyemeléssel kezdett el foglalkozni és 1961-ben már tagja lett a válogatott keretnek. Szépen ívelt fel a pályája és magyar élversenyzőként hamarosan az Európai élvonalba is felzárkózott. 1964-ben az első magyar súlyemelő volt, aki elérte az 500 kg-os állom határt az akkor még három fogás-nemes rendszerben.
A Tokiói Olimpián az V. helyen végzett 505 kg-os teljesítménnyel. Egy évvel később Európa-bajnok, a világbajnokságon pedig bronzérmes lett.
Előző olimpián ötödik helyezett Reznák János (1930-1988) a szabadfogású birkózók mezőnyében, nehézsúlyban indult. A CVSE 34 éves sportolója ekkor már leszálló ágban volt és nem ért el helyezést. Elvben ez már az ötödik olimpiája lehetett volna, ezzel is a korszak egyik legsikeresebb ceglédi birkózója volt a világbajnoki bronzérmes sportoló.
A ceglédi sport igazi arcát az utánpótlás nevelésben elért kimagasló eredményei fémjelzik. Ezen túl azonban a nemzetközi sikerek nagyban hozzájárulnak Cegléd jó hírének terjesztéséhez. Olimpikonjaink létszámban és eredményességben is túlteljesítenek minden várható elvárást. Jó érzés betekinteni a múlt sikereibe és nemes érzelem fűti reményeinket a Riói olimpia előtt, ahol négy ceglédi születésű sportoló száll versenybe a világ legjobbjaival.
